Ha törik, ha szakad

Még gimnazista korunkban elvittek minket – osztálykirándulás címszó alatt – a paksi atomerőműhöz. Jobb hangulatú és kulturálisabb helyszínt nem is találhattak volna ki a kikapcsolódáshoz: a látogatás egész ideje alatt úgy éreztük, hogy veszélyben vagyunk.

Elképzeltük, hogy mi történne robbanás esetén, valamint, hogy mennyi esélyünk lenne a túlélésre, hogyha valamilyen meghibásodás ütné fel a fejét.

A csillapíthatatlanul bennünk munkálkodó félelem miatt, az atomerőmű alaprajza, illetve a menekülési útvonalak voltak figyelmünk legfőbb tárgyai. Pedig az „idegenvezető” – ha lehet így nevezni – aztán beleadott apait-anyait: az atomerőmű születési körülményeit, továbbá a bővítési tervezeteket a lehető legszórakoztatóbb módon próbálta nekünk elmagyarázni, és még az elvileg „tiltott” helyiségekbe is elkalauzolt minket. A rettegő tizenévesek számára nem is tudott volna ennél jobbat kitalálni, minthogy az erőmű legveszélyesebb részeit is prezentálja, mosolyogva persze, mint, aki élete legbravúrosabb „tárlatvezetését” tartja éppen.

Soha nem gondoltam volna, hogy ezt a fajta rémületet évekkel később újra át kell majd élnem. Annyi különbséggel persze, hogy már nem egy atomreaktortól kellett tartani, hanem a víz, különösen pedig a szennyvíz fenyegetésétől. Egy olyan tisztaságmániás egyén számára, mint én, ez felért egy letartóztatással.

Az első fél órában mintegy önjelölt szerelővé avanzsáltam, és igyekeztem én magam megfejteni, hogy mik lehetnek a csőtörés okai. Számomra is meglepő módon, semmilyen agyafúrt és fondorlatos módszerrel nem tudtam rájönni a megoldásra. Kis idő múlva beláttam, hogy egy csőtörés helyrehozatalához azért másra is van szükség, nemcsak fortélyra. Ez a „más” pedig nem más, mint a szaktudás, mely által kiderülhetnek a csőtörés okai.

Neki is láttam hát, az internetes kutatáshoz: reméltem, hogy mielőbb sikerül rátalálnom arra a profi csapatra, aki nemcsak a csőtörés kellemetlen kínjaitól szabadít meg, hanem a visszatérő rémülettől is. Rövidesen rá is bukkantam egy szimpatikus találatra: a topvizgazfutesszerelo.hu nevű oldalra, ahol azonnal el is olvastam a részletes és laikusok számára is érthető leírást a csőtörések lehetséges okairól, minden mással összetéveszthetetlen előjeleiről, illetve arról is, hogy miért érdemes minden esetben szakértőre bízni a kialakult problémát.

Negatív előfeltevéseimmel ellentétben, nem kellett túl sokat várnom a szerelő csapat megérkezéséig: pár óra hajtépés után már ott is álltak a kapuban. A legérdekesebb az volt, hogy a csőtörés elhárításának egyetlen mozzanata sem okozott számukra nehézséget: pontosan tudták, hogy mi a probléma forrása, valamint, hogy milyen speciális eszközöket kell alkalmazni ahhoz, hogy a kis lakásom megússza szárazon az egészet.

Szerencsére nem tartott egy fél napig a beavatkozás: a kiküldött, két úriembernek pár óra alatt sikerült helyreállítania a falakban futó, sérült vezetékek felületét. A javítás után elláttak még különféle hasznos tanácsokkal arra vonatkozólag, hogy milyen praktikákkal előzhetem meg egy potenciális csőtörés bekövetkeztét, illetve, hogy milyen szituációban kell már mindenképpen profi segítséget hívni.

Végül, kifejeztem nekik örökké tartó hálámat – amely egy elegáns „köszönömben” merült ki – , és a távozásuk után bedőltem a nappaliban lévő, szeretett kanapéágyra, mert a félelem igencsak kimerítette az erőtartalékaimat.