A paksi atomerőmű rejtett költségei

Az Index által tegnap kiszivárogtatott tervezet szerint a kormány azt fontolgatja, hogy ideiglenesen leállítja a paksi atomerőműnek a nukleáris alapba való befizetéseit, és más célokra költené el azoknak a pénzeknek egy részét, melyeket Paks I leszerelésére, valamint radioaktív és nukleáris hulladékainak kezelésére kellene fordítani. Ezzel a magyar adófizetőkre a jövőben háruló 864 milliárd forintos teher tovább növekedne. Mindeközben a kormány nagy erőkkel dolgozik Paks II megépítésén, melynek hasonló járulékos költségeiről még csak tervek sem léteznek. Az Energiaklub és a Greenpeace álláspontja szerint az atomenergia ezermilliárdokra rúgó rejtett támogatása helyett az ország energiafüggetlenségét is biztosító megújuló energiahordozók elterjedését kellene támogatnia a magyar kormánynak.

 

A Központi Nukleáris Pénzügyi Alap (KNPA) eddig sem teljesítette azt az elvárást, hogy a paksi atomerőmű már működése során felhalmozza a radioaktív és nukleáris hulladékok kezeléséhez, illetve az erőmű leszereléséhez szükséges összeget. A KNPA terve mintegy 1650 milliárd forintnyi kiadással számol 2084-ig, miközben az erőmű befizetései már a jelenlegi tervek szerint is ennek csak kevesebb mint a felét teszik majd ki. A hiányzó 864 milliárd forintot az adófizetőknek kell majd előteremteniük. Itt tehát nem másról van szó, mint az atomenergia állami támogatásáról.

 

Tovább fokozza a problémát a KNPA-ban kalkulált költségek bizonytalansága. A kiégett üzemanyag végleges elhelyezésének költségeit nem ismerjük, mivel ilyen tároló még sehol sem épült a világban, és példák híján a paksi típusú reaktorok leszerelésének költségei sem ismertek. Ezért a tervezett 1650 milliárd forint csak becslés, nincs garancia arra, hogy az összeg elég lesz a feladatokra.

Jelenleg 246 milliárd forint felhalmozott tartalék jelenik meg a KNPA számláján, de ez nem jelenti azt, hogy az összeg valóban rendelkezésre áll: 2009-es jelentésében az Állami Számvevőszék ugyanis kimondta, hogy a számlán szereplő összeg mögött nincs tényleges megtakarítás, amely akkor fog majd nagy gondokat okozni, amikor a jövőben az igazán nagy költségek jelentkeznek.

Ezen a helyzeten csak tovább rontana a kormány jelenlegi terve. A befizetések leállításával növekedne az adófizetőkre háruló teher; amennyiben végleg leállítanák a befizetéseket, akkor összesen legalább 1404 milliárd forintra.

Paks II kapcsán hasonló költségek fognak felmerülni az erőmű üzemideje során és azt követően. Mindezekről az összegekről a magyar kormány mindeddig nem közölt adatokat. Nem ismert, hogyan tervezi megoldani a feladatok finanszírozását, hogyan fogja előteremteni a radioaktív hulladékok kezelésének és az erőmű leszerelésének több ezer milliárd forintra rúgó költségeit. A legvalószínűbb, hogy ahogy Paks I-nél, úgy Paks II esetében is részben az áramárból, részben a magyar költségvetésbe befizetett adókból kívánják előteremteni a szükséges összeget.

A jelenleg kiszivárogtatott vitaanyag tehát alátámasztja azt a kritikát, hogy az atomerőművek amellett, hogy veszélyesek, drágák is, és a jelenlegi és jövőbeli energiapiacon csak állami támogatással életképesek. Magyarországnak olyan, fenntartható és biztonságos energiarendszerre van szüksége, ami biztosítja az ország energiafüggetlenségét és versenyképességét. Ezt a megújuló energiaforrások, valamint az energiahatékonysági potenciálok hasznosításával kellene garantálnia a magyar kormánynak.

Amennyiben atomerőmű-építés helyett a megújulókba fektetnénk, több mint 1 milliárd eurót lehetne megtakarítani a magyar költségvetésben a Greenpeace Progresszív Energiaforradalom c. tanulmánya szerint.  Az Energiaklub Paks II nélkül a világ c. elemzése pedig bebizonyítja, hogy Magyarország jövőbeni energiaigénye az új atomerőmű nélkül is – az energiafogyasztás racionalizálásával, energiahatékonysági fejlesztésekkel, a megújuló energiaforrások nagyarányú felhasználásával és egy rugalmas, decentralizált energiarendszer kiépítésével – maradéktalanul és biztonságosan kielégíthető.